A Közöttünk élő művészek sorozatban április 12-én Szincsák József építész, festőművész, operaénekes, kerületünk díszpolgára estjét tartottuk meg a Törley Zsolnay terme melletti szalonban.
Élénk érdeklődés övezte a programot, helyiek, díszpolgárok, civilek, barátok, pályatársak egyaránt megjelentek. A bevezetőben a hihetetlenül sokrétű művészi és szakmai munkára, a párhuzamos pályafutásokra utaltunk, a megtervezett sok száz, vagy inkább közel ezer kerületi házra, a felnevelt építész generációkra a Műegyetemen, a festészeti életműre és a majd negyvenévesen elkezdett énekesi pályafutásra. Szincsák József az ifjúkori dilemmákról beszélt, építész technikusi, majd műegyetemi pályafutása eredményeiről, a nagyszülői, dédszülői aggályokról a komédiási pálya kapcsán. Megemlékezett énektanárairól, Hoór Tempis Erzsébetről, majd Neményi Liliről, hiszen zeneakadémiára nem járt, és sokéves magán énektanulás után jutott el, 1985-ban az operaházi debütálásig.
Az időközben megérkező Hegedűs Valér zongoraművész kíséretével és beszélgető partnerségével zajlott a program. Számos korabeli és későbbi opera felvételt is megnéztünk, a debütálástól a kiugró sikerekig, mint Riccardo szerepe az Álarcosbálban, vagy Cavaradossi a Tosca-ban, és olyan klasszikusokig, mint a Bánk Bán szerepe. Szincsák József az egyetemi és az énekesi pályát külön tudta kezelni, már csak az utóbbiban használt Csák József név kapcsán is, de a rajzi tanszéki munkája hozadékaként tekint festői munkásságára, képeit a program alatt folyamatosan vetítve.
Felidéztük az opera hazai nagy alakjait, akikkel együtt léphetett fel, együtt dolgozhatott, mint Melis György, vagy Mihály András igazgató, Mikó András főrendező, és a ma is aktív partnerek, akikkel a bejátszott részletekben is láthattuk. Az est végén a beszélgető partner kérdésére pedig válaszul elénekelte Munkácsi Sándor, Bradányi Iván, Magyarország ezt jelenti nekem, című dalát.
