Az immár hagyományossá vált hajómolnárok ünnepét, mely elsősorban Nepomuki Szent Jánoshoz, a hajómolnárok védőszentjéhez kötődik, akinek május 16. az emléknapja, mártíromságára emlékezve, ezúttal május 21-én szombaton tartottuk. A Hosszúhegy téren találkoztunk, megkoszorúztuk Nepomuki Szent János szobrát, majd útra keltünk. Már a tavalyi ráckevei hajómalom látogatást követően elhatároztuk, hogy ezúttal a gútai hajómalmot látogatjuk meg. Az előzetes jelzések ellenére, lemondások után, végül csak heten jöttünk össze, így egy kibővített nagy befogadó képességű autóval indultunk el. Gúta a Csallóközben, annak keleti szélén, a Kis-Duna ill. a Vág mentén fekszik, s itt van a hajómalom, a ma már holtág Kis-Duna mentén, miután néhány évtizede a Kis-Dunát Gúta felett bekötötték a Vágba.

A hajómalmot egy fahídon értük el, a Kis-Duna ágon átkelve, ami Európa leghosszabb, kizárólag fából ácsolt fahídja, 86 m hosszú, fedeles, bár fedő elemei cseréje most van folyamatban. A hajómalom egy 1920-ban készült dunaradványi vízimalom valósághű mása. 1983-ban építették az egykori komáromi hajógyárban a Szlovák Műszaki Egyetem Építész Karán készült tervek alapján. A malomtestbe ugyanakkor számos, eredetileg is hajómalomhoz tartozó berendezést, elemet, gépet építettek be, de több, főleg az erőátvitelt szolgáló alkatrészt újakkal pótolták.

A hajómalommal és környezetével Sáli Iván és neje Helena foglalkozik a 80-as évek közepe óta, Helena kalauzolt bennünket, Sáli Iván 2013-ben elhunyt, emléktáblája a hajómalmon látható. Itt, a Kis Duna és a Vág közötti területen, a hajómalom mentén egy kis turisztikai központot hoztak létre, állatfarmmal, lovardával, lovaspályával, vendéglővel, fedett gépszínnel, ahol a halászathoz és a malomiparhoz kapcsolódó egykori eszközöket mutatnak be. A hajómalom tehát rekonstrukció, de legtöbb eleme megvan, azzal a különbséggel, hogy acél szerkezetű az úszóműve, így nem kell télire partra vontatni, mint a hajómalmokat általában, ugyanakkor nem működőképes, ahhoz néhány további elemre még szüksége lenne, de ez nem is cél a holtágban. Felújítása, karbantartása folyamatosan zajlik, legutóbb a fazsindelyes tetőt cserélték ki, jelentős költséggel.

Helena beszélt a hajómalmok múltjáról, az ókortól, a középkoron át egészen a huszadik század elejéig működtek itt is, a Vág, a Kis Duna és a Nagy Duna mentén. Fokozatosan szorultak ki, az ismert tiltó rendelet nyomán, mivel a facölöpjeik veszélyeztették a hajózást, majd megépültek a nagy hengermalmok, itt Gútán is. Sajnos megőrzésükkel Szlovákiában sem foglalkoztak a szocializmus éveiben, az említett dunaradványi hajómalom eredeti darabjai, meglehetősen rossz állapotban bekerültek a túrócszentmártoni skanzenbe.

Hazautazáskor röviden megálltunk Révkomárom belvárosában és megcsodáltuk az óváros gyönyörűen helyreállított épületeit. Örömmel nyugtáztuk, hogy ebben messzemenően figyelembe vették a város magyar múltját.