A Memento Parktól kaptunk meghívást, a közel harminc éve itt működő szoborpark és gyűjtemény aktuális helyzetével, terveivel ismerkedhettünk meg a látogatás és séta alkalmával. Bár itt élünk, és néhány alkalommal már ki-ki járt itt, de ilyen mélyen nem volt alkalmunk a megismerésre. Holp Judit, a Memento Parkot is működtető vállalkozás turisztikai és társadalmi kapcsolatok felelőse fogadta tizenkét fős csoportunkat. A fagyos szél ellen bemenekültünk a kiállítási barakkba, ahol az alap információkat beszéltük át, eredet, koncepció, kialakulás. Velünk volt Hajas Ervin polgármester úr, a rendszerváltozás utáni első két ciklusból, aki a létrehozás idejét idézte fel. Az önkényuralmi rendszer szobrai, emlékművei elhelyezése már a 80-as évek vége felé felmerült, miközben a 80-as évek végéig létesültek olyan alkotások, melyek ide kerültek később. A szobor döntések, rongálások a rendszerváltozás idején nálunk is előfordultak, bár a többi közép-kelet európai volt szocialista országban radikálisabban, reflektálva az ottani keményebb elnyomásra és rezsimekre. Az azonban nem volt kérdés, hogy azok a szobrok, emlékművek, melyek a diktatúrához kötődtek, nem maradhatnak helyükön. Felszámolásuk, elpusztításuk, raktárba helyezésük helyett azonban kézenfekvő volt a bemutatásuk, a korszak tanúiként, és művészi értéke is sok esetben számottevő ezen alkotásoknak.

A helyszínre egy városon, lakott területen kívüli térség kívánkozott, előbb Csepel merült fel, majd az akkor már működő önkormányzat javaslatára a Tétényi-fennsík e szeglete a Balatoni út mentén. Több terv ill. bemutatási koncepció volt, köztük elég abszurdok: például elásás egy nagy gödörbe, kiálló szobor elemekkel; vagy hatalmas póznákra történő felakasztásuk. Végül Eleőd Ákos építész javaslata jött be: a szoborpark, felülnézetben fektetett nyolcasok egymásutániságával, a tengelyben egy kapuzattal, potemkin fallal, egy zárt kapuval, rajta Illyés Gyula verse: „Egy mondat a zsarnokságról”, a téren a tengelyben a Sztálin szobor maradványaival, a belső végén pedig egy fallal, ami a rendszer zsákutca jellegét szimbolizálja. A barakkokban kiállítás és egy állandó filmvetítés mutatja be a korszakot.

A szobrok, emlékművek a főváros legkülönbözőbb városrészeiből jöttek össze, de akadtak szobrok, melyek a mai napig a helyükön maradtak, így a XIII. kerületben, a Váci úton. Más esetben, mint a csepeli Lenin szobor, véletlenül bukkantak fel, a vasmű területén működő pékség egyik helyiségében. Körbejártuk a parkot a jelzett fektetett nyolcas nyomvonalakon, néhány helyen a szobrok, emlékművek üzeneteit felidézve, számos esetben ez a magyar szovjet barátság volt, a markáns szovjet katona figurával és a magyar munkással. Vannak emléktáblák, is, mint az egykori éjjel nappal közért faláról a Lenint megörökítő, és „import” szobrok is, egy bolgár szobrász készítette Dimitrov, vagy a csepeli Lenin, mely egy szovjet kisminta alapján készült, miután a szovjet pártfőtitkár kevesellte a Lenin szobrokat Budapesten. Több esetben érzékelhető a leromlás, a restauráció igénye az alkotásoknál, ill. az építményeknél, posztamenseknél.

Holp Judit a kiállításon

A januári sétát követően február 26-án Holp Judittal és Réthly Ákossal a Budafoki könyvtárban folytattuk, egy kiadós előadás és néhány videó keretében tekintettük át a Memento Park múltját, jelenét és jövőjét. A januári sétáló társasághoz most néhányan csatlakoztak, és egy igen jó előadás, majd beszélgetés keretében jártuk körbe ezt a témát. Lehetne azt is mondani, hogy ez egy periférikus ügy, de a tény az, hogy az itt lévő mintegy 60 szobor, műtárgy, emléktábla, emlékmű stb. a főváros legfrekventáltabb pontjain volt látható évekig, évtizedekig, és az esetek döntő többségében úgy döntött a helyi közösség, a kerületi önkormányzatok a 90-es évek elején, hogy nem szeretnék ezeket ott tovább nézni.

A helyszínről, a koncepcióról a múltkor már beszéltünk, Eleőd Ákos tervei alapján valósult meg a park – fele, miután a téren lévő épületek nem épültek meg, azok helyére kerültek később ideiglenes jelleggel a barakkok -. A helyi önkormányzat vette kezelésbe az induláskor 93-ban, majd miután a körülmények, a feltételek nem voltak egyértelműek, üzemeltetőt kerestek, és 94 tavaszán vette át Réthly Ákos cége, és működteti máig a parkot. Eladni az eladhatatlant volt az előadás címe, ami rámutat a nehézségekre is, már ilyen jellegű műtárgyak meglátogatásából üzletet kell csinálni. Ez évek alatt sikerült, ebben nagy szerepe van a működtető páros kreativitásának, vállalkozó készségének. Ennek, a működés sikeressége összetevőiről beszéltek, mint karbantartás, őrzés, arculat, reklám, merchandising, partnerségek, rendezvények. A turizmusnak egy szelete érintett itt, az un. kultúr-turisták, akik az ilyen jellegű célpontokat keresik, s még áldozatot is hoznak, hoztak, az ide jutással – anno a Volán busszal lehetett csak kijönni, ma már percek alatt itt van a 101-es Kelenföldről -.

Fontos a finomhangolás a működésben, a monitoring, a célcsoport alakulása, a média, a további szolgáltatások. A szoborpark mellett van kiállítás, filmvetítés, ajándék bolt, kávézó és sok más ötlet, iránybusz a belvárosból, rendezvények befogadása vagy szervezése. Számos krízisen kellett átjutni, mások mellett gazdasági, környezeti, és Covid válságok. A jövőképben benne van az eredeti építészeti koncepció megvalósítása, amire jelenleg nincs politikai akarat, de a növekvő turizmus mindenképpen lehetőségeket ad. Érdekes élmények, epizódok, mint a fiatal francia pár, akik a 25 év előtti francia nyelvű ismertető füzettel érkeztek, vagy a paksi roma önkormányzat hatalmas csoportja. A látogatók fele hazai, és jelentős az iskolai részvétel. Helyben pályázati támogatással biztosítanak iskolai és civil csoportoknak vezetéseket. Fontos a hely, a Tétényi-fennsík szomszédsága, a programok kapcsolási lehetőségei.