A hajómalmokból, ill. az azokhoz köthető helyszínekből kifogyva már tavaly óta vízimalmokat vettünk programba. Idén a csopaki Plul malomra esett a választás. A területen lévő patakokra épülve már a középkortól voltak vízimalmok, így itt a Séd pataknál, a környéken a legtöbb patakot Sédnek nevezik, így ez kalauzunk, Simonyi Péter szerint a Séd 17 patak. A ma látható épület 1910-ben épült és Plul Vilmos vízimolnár vette el a tulajdonos leányát, így lett Plul malom, a Plul család egyébként a 18. században települt be Elzászból. Az épület és berendezése átvészelte az elmúlt évtizedeket, a félautomata, serlegfelvonós, két hengerszékes, hasábszitás malom ma látogatható ipari műemlék. 2010-ben az önkormányzat felújította az épületet és környezetét, ami nagyon hangulatos. Az elmúlt 15 évben Simonyi Péter a malomgazda, aki Pestről települt ide, és kiadós levéltári adatokra támaszkodó kiselőadást tartott társaságunknak, akik tizenketten voltunk, a korszakról, a török kortól, a betelepüléseken át napjainkig, a malmok működésével, amik kulcs szerepet játszottak a helyi, térségi ellátásban. Odabenn a működőképes malom szerkezet mellett másutt lebontott malmok elemei is láthatóak, egyfajta gyűjteményként. A területen közösségi események, esküvők, összejövetelek is vannak, tarthatóak, és gyakoriak a látogató csoportok.
A közelben van a csonkatorony, Csopak egyik nevezetessége, egy Árpád kori templom maradványa, ami 1830-ben égett le, a Szent István templom. Ezt követően pedig a part felé sétálva a Szent Miklós templom romjai láthatóak, ez Kövesd falu 13. században épült temploma volt, amit már a törökök leromboltak, bár róluk, és korszakukról Simonyi Péter jóval pozitívabban beszélt. Végül a szép üdülőfalu képét mutató településen sétáltunk le, ahol sok Balaton felvidéki típusú ház megmaradt, megújult.
Előző nap koszorúztunk Budafokon Nepomuki Szent János szobránál.
Simonyi Péter kiselőadása








