Otthonra lelt Budafokon és mi általa barátra, tanárra.
A Péter-Pál utcai Polgári Kör bázisán már működött olvasókör Istvánnal, amelynek
folytatása a Moszkvából hazatérő Nagy István tanár úr vezette budafoki könyvtári
olvasókör.
Rövid szünet után, 2016-ban már a Casino – azaz a Promontorium Polgári Casino – égisze alatt szerveztünk egy estet a Kölcsey utcai pincében, amelyet ekkor már Gyarmati Imre működtetett. Itt az alap az orosz kultúra, az irodalom volt, s az este folyamán egy kicsit az orosz néplélekről és az aktuális helyzetről, tendenciákról is beszéltünk. Bevezető előadásának címe ekkor: „Az orosz irodalom kultúratörténete európai kontextusban” volt. Szóba került számos könyv, és igencsak ösztönzőleg hatott a későbbi olvasókör megindítására ez a tanár úrral folytatott beszélgetés.
Rövidesen, 2017-ben el is indult a régi-új olvasókör, „Olvassuk együtt” címszóval, a Budafoki Könyvtárral együttműködésben. A résztvevők előzetesen egy-egy vers,
novella, regényrészlet elolvasására kaptak feladatot, amiket a következő alkalommal Nagy
István tanár úrral megbeszéltünk, benne kultúrtörténeti, társadalmi, esztétikai
vonatkozásokkal.
Az első alkalommal, februárban, Ady Móriczot köszöntő versét tűztük napirendre “Levél-féle Móricz Zsigmondhoz”. Mottó: József Attila két sora a „Thomas Mann üdvözlésé”-ből: “… fényt, melytől világlik agyunk, hisz egymás nélkül sötétben vagyunk”. Egy ideig ez volt az olvasókör mottója. Az olvasóköri alkalmak innen kezdve havi rendszerességgel folytak és folynak azóta napjainkban is.
Az első évben napirenden volt Marina Cvetajeva több könyve, így a „Ház az öreg
Pimennél”, és az „Anyám és a zene”. Később „Szonyecska regénye”, amely a tanár úr
magánkiadásában jelent meg 2017-ben. Cvetajevára párszor visszatértünk később is, így
amikor megjelent „Rekviem Szonyecskáért” című tanulmánykötete, 2021-ben. Rendkívül
erős volt a lelkesedése, szeretete, amivel Cvetajeva munkásságát, azon belül pedig
Szonyecska alakját, személyiségét övezte. Ez megmutatkozott az olvasóköri alkalmakon is, amikor egyfajta rajongás, szentimentalizmus, érzelmesség nyilvánult meg Szonyecska és a könyvek szereplői tekintetében is.
Ide kapcsolódó alap idézete József Attilától:
„Édesanyám, egyetlen, drága,
te szüzesség kinyílt virága,
önnön fájdalmad boldogsága.
Istent alkotok (szívem szenved),
hogy élhess, hogy teremtsen mennyet,
hogy jó legyek s utánad menjek!”
(Édesanyám, egyetlen drága…)
Ez hatotta át a későbbi alkalmakat is, amikor a női szerepről, az anyaságról, a női alkotókról,
a nőkről az irodalomban beszélgettünk. Élményszámba mentek bevezetői, szinte bármely
esetben, hiszen olvasóköri témáink igen széleskörűek voltak, a kortárs magyar irodalomtól
a világirodalom klasszikusait átfogva, István lényegében mindenben otthon volt.
Irodalmi kiruccanásainkon is gyakran velünk tartott, így a nagykőrösi Arany-úton, a szekszárdi Babits Mihály – Mészöly Miklós irodalmi sétán, Debrecenben Szabó Magda nyomában, majd Nemes Nagy Ágnest felidézve a Várkert bazár kiállításán, és utoljára a Lovasklubban, amikor a lovaknak az irodalomban való megjelenését is érintettük.
Inspiráló személyisége gazdagabbá, igényesebbé tett bennünket, amelyért szívünkbe zártuk és emlékét köszönettel megőrizzük.